Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15. megünneplése. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra. De mi is történt pontosan ezen a jeles napon?

Ennek jártunk utána osztályprojektek keretein belül. Azt már gyerekkorunkban megtanulhattuk, hogy sokkal könnyebben értjük meg a konkrét dolgokat, mint az absztraktakat. A tanulás legjobb fegyverei tehát nem a különböző definíciók vagy elméleti leírások, hanem a példák, történetek, esettanulmányok és szerepjátékok. Ráadásul ezek nem csak a megértést segítik, hanem a gyakorlati alkalmazást is. Ebben nyújt segítséget az, hogyha a nemzeti ünnepeinkről nemcsak ünnepi műsorral, hanem produktummal és szerepjátékokkal is emlékezünk és ilyen formában is megerősítjük az ismereteiket.

Az osztályok a különböző feladatok elvégzésével Kossuth-Keris Bankókat gyűjtöttek, amelyeket Pilvax-kuponokra tudtak beváltani. A feladatok között szerepelt korabeli étel vagy sütemény készítése, amelyekhez szakács és cukrász tanulmányaik során kapcsolódni is tudtak. Gyártottak mémeket és állóképeket a forradalomról, kipróbálhattak néhányat a korabeli női hajviseletekből, a fiúk „Petőfivé” válhattak és iskolánk könyvtárában Pilvax kávéházat is berendeztünk, ahol cilinderben lehetett pózolni, korabeli receptekről, haj-és ruhaviseletről, lakberendezésről olvashattak. Az i-re a pontot a rádiós ünnepi műsor tette föl.

Az osztályok nagyon szerették a feladatokat, hiszen mindenki kiélhette a kreativitását, jobban beleásták magukat az eseményekbe és állításuk szerint többet tanultak ezzel a módszerrel.

            A forradalmat indító március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. Úgy gondoljuk ma, amikor nemzetünk újra a fejlődés útját keresi, egy válságokkal, viszontagságokkal teli korban, ennek a napnak az emléke nagyon fontos tanulságokkal töltheti fel ünneplésünket. Ezek a tanulságok pedig az összefogás, a kitartás és a tenni akarás hegyeket megmozgató erejének és egymásnak a megbecsülése.

Molnár Krisztina Rita: Március 15.

Megint itt ez a nap. Ez a régi ünnep.
Ilyenkorra a föld virágokat ültet
az utak szélére, krókuszok, árvácskák
nyílnak a kertekben. Az ágyást fölássák
a kertészek végre, és nem emlékeztet
már semmi a télre. Március a kezdet,
mikor a sötétet, mikor a kabátot
és a tél nehezét a sarokba vágod,
és beleharaphatsz az új levegőbe,
és a teljes tüdőd szabadabb lesz tőle.
Tágul a lélegzet, tágul a szemhatár,
úgy tűnik az ember nem is ember, madár –
hát én nem csodálom, hogy épp márciusban
nyíltak ki a lelkek, mint hogyha felrobbant
volna bennük egy szó. Éppen az, hogy elég –
mert a szabadság az nem pusztán büszkeség –
egyszerűen élet. És az élet szabad.
Ahogy kövek közül egyszer csak kiszakad,
fejét felemeli a fűszál, a cserje,
az ember se bírja, hogy fejét ne emelje
magasba, mert láthatatlan koronája
ragyog, mint mellén a kitűzött kokárda,
akkor is, ha ütés, akkor is, ha eső
zuhog, zuhog, zuhog – viharmosta mező,
napfényes nárciszok, tiszta márciusok
voltak, vannak, lesznek –
az ég adjon méltóságot ma is az ünnepnek.