Kísérőtanári beszámoló
Olaszország, Rieti, 2016. október 22.-november 18.
Küldő intézmény: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Középiskola, Gyöngyös
Kontakt személy: Nádudvari Klára
Partner (közvetítő) intézmény: IPSSEOA - Instituto Professionale di Stato per I’Enogastronomia e I’Ospitalitá Alberghiera „Ranieri Autonelli Costaggini˝ , Rieti
Kontakt személy: Massimo Giraldi
Az idei tanévben ismét nyolc tanuló részesült abban a szerencsében, hogy az olaszországi Rietiben tölthette négyhetes szakmai gyakorlatát. A déli országok iránt mindig nagy az érdeklődés a tanulók körében, ezért van lehetőségünk a jelentkezők több oldalú szűrésére. Mivel ebben a városban nem iskolában, hanem a város különböző vendéglátó helyein dolgoznak a gyerekek, ezért igyekszünk olyan jelölteket választani, akik talpraesettek, leleményesek, úgymond a jég hátán is megélnek. A munkahelyek igényeinek alapos ismerete nagyon sokat segít a tanulók kiválasztásában.
Minden munkahelyen nagy szeretettel fogadták a tanulókat. A vendéglátóegységek vezetői és dolgozói már megszokták, hogy ősszel mindig jönnek az újabb magyar diákok, akik felpezsdítik a munkahelyi légkört és jó segítségnek bizonyulnak. Nem volt ez másként az idei évben sem.
A kiválasztott tanulókból már a felkészítések során igyekeztünk összetartó közösséget formálni és felkészíteni őket nem csak a szakmájukból, hanem olasz nyelvből, az olasz gasztronómiából és kultúrából. A foglalkozások fontos részét képezte a mentális felkészítés a családtól, barátoktól való hosszabb távollétre, az önellátásra, az egymáshoz és az új helyzetekhez való alkalmazkodásra.
Mindennapi életünk szervezésében és az adminisztratív teendők elvégzésében nagy segítség volt számunkra olasz tutorunk, Massimo Giraldi, partner iskolánk tanára, valamint Bruno Napoleone, az egyik cég vezetője.
Csoportunkban 4 fiú és 4 lány volt, szakma szerint 2 szakács, 2 cukrász és 4 felszolgáló. A nyolc tanuló 4 munkahelyen dolgozott a történelmi városközpontban. Egy szakács és egy felszolgáló a „Ristorante La Piazzetta” étteremben, egy felszolgáló és egy szakács a „Ristorante San Francesco” étteremben, egy felszolgáló a „Gran Caffé Quattro Stagioni” bárban, egy felszolgáló és két cukrász a „Bar e Pasticceria Napoleone” bárként és cukrászdaként is üzemelő egységben teljesítette gyakorlatát.
Az első napokban mindenki nagy izgalommal ment a munkahelyre. Mindannyiukban ott volt a természetes kétkedés, hogy vajon meg tudnak-e felelni az olasz vendéglátás elvárásainak, s hogy csekély olasz nyelvtudásukkal meg tudják-e magukat értetni. Kezdeti szorongásuk gyorsan elmúlt és a munkanapok végén rengeteg élménnyel tértek haza.
Sűrűn látogattam a munkahelyeket, ahol minden vezető arról számolt be, hogy a tanulóink érdeklődők, figyelmesek, jól neveltek, meglátják a munkát, és szakmailag is ügyesek. Mindannyian jól beilleszkedtek a munkahelyi közösségekbe.
A gyakorlat szakmai szempontból nagyon hasznos volt minden résztvevő számára. Az első napokban megismerkedtek a vendéglátóhelyek felszereltségével, eszközeivel, a raktárakkal és higiénés elvárásokkal. Megtanulták milyen módon történik a terítés, felszolgálás és megismerkedtek az étlapon, illetve itallapon található ételekkel és italokkal. A környék legjobb szakácsaitól sajátíthatták el a pizzicotti, gnocchi, griscia, amatricana és számos más olasz étel készítését, dekorálását és szervírozását, tanulták meg roppanósra főzni a spagettit, előkészíteni és elkészíteni a különböző homárokat, kagylókat és rákokat. A felszolgálók megtanulták ezen ételek felszolgálási módjait, a hozzájuk illő italokat, desszerteket, s megtanultak igazi, finom olasz kávékat, capuccinokat és koktélokat készíteni. A cukrászok az alap desszerteken kívül megismerkedtek a halottak napjára készülő fave dei morti és a karácsonyi panettone elkészítésével. Ez utóbbit az ország panettone versenyének győztes cukrásza tanította nekik. A tanulók össze tudták hasonlítani a magyar és olasz étkezési és italfogyasztási szokásokat. Fontos feladatuk volt a dekorálás és szervírozás tanulmányozása. Megfigyelték, hogy az olaszok túl nagy gondot nem fordítanak az ételek dekorálására. Náluk elsődleges szempont a kitűnő ízvilág. Az egyes fogásokat leginkább sajttal, zöldfűszerekkel, salátafélékkel, paradicsommal és citromszeletekkel díszítik. Az ételekre a balzsamecetet és az olívaolajat sokszor a vendég magának teszi. A koktélokat a legtöbb esetben citrusfélékkel díszítik és két szívószállal teszik a vendég elé. Aperitiv időben a bárok mindig szolgálnak fel különböző harapnivalókat az italok mellé. Ezek lehetnek mini szendvicsek, apró pizzák, omlett falatkák, szalámi karikák, sonkaszeletek, de minimum chips és sós mogyoró, esetleg pisztácia. Több tanulónak volt szerencséje részt venni ünnepi összejövetelek lebonyolításában és kitelepült rendezvényeken is.
A munkaidő lépcsőzetesen kezdődött a tanulóink számára. Hárman reggel fél nyolcra, hárman tízre, ketten pedig este hétre mentek dolgozni. Ennek következtében a munkát is különböző időpontokban fejezték be. Az esti műszakban dolgozó tanulókat minden nap közösen kísértük a munkába, éjjel pedig egyedül mentem értük. Délelőttönként az éppen nem dolgozó tanulókkal végeztük a napi bevásárlást és főzést. Minden nap friss étel várta a munkából hazatérőket. A mosogatásban, elpakolásban és takarításban néha kisebb unszolásra, de mindenki kivette a részét. Vasárnap este és a hétfői szabadnapokon ellátogattunk éttermekbe, pizzériákba, hogy ne csak dolgozóként, hanem az asztaloknál ülve is megismerjék az olasz vendéglátást.
Túl sok szabadidő az önellátás megszervezése miatt nem maradt, de azért szorgalmasan írták a munkanaplókat és jutott idő a város alapos megismerésére is. Az egy hónap alatt kétszer jártunk Rómában. Megtekintettük az örök város leghíresebb nevezetességeit és ellátogattunk a Vatikánba is. A gyerekek óriási lelkesedéssel szemlélték az eddig csak filmeken látott Colosseumot, a Fórum Románumot, a Viktor Emanuel emlékművet, a Trevi kutat, a Spanyol lépcsőt, a Szent Péter Bazilikát, és az Angyalvárat. Az egyik szabadnapon a helyi tejüzemben tehettünk látogatást, ahol saját szemünkkel követhettük nyomon a környék kistermelőitől beszállított tej útját. Láttuk hogyan készül a világhírű mozzarella, scamorza, a ricotta és hogyan kerül dobozokba a háromféle tej. A sok érdekes információ elhangzása után meg is kóstolhattuk a termékeket, sőt ajándékcsomagot is kaptunk, melynek nagyon megörültek a gyerekek.
Kint létünk egyetlen negatív élménye az átélt hat nagyobb földrengés volt. Szerencsére nem az epicentrumban voltunk, de így is elég nagy lelki megrázkódtatást okozott a mozgó szekrények látványa, az alattunk időnként ingó talaj élménye és az összekoccanó poharak, üvegek hangja. A városban anyagi kár nem keletkezett, de a riadalom elég nagy volt. Az emberek mindenütt erről beszéltek. A természeti katasztrófától való ijedelem még jobban összekovácsolt bennünket, s az átlagosnál is jobban odafigyeltünk egymásra. A gyerekekben igyekeztem tartani a lelket, melyben a munkahelyek vezetői is nagy segítségemre voltak. Szerencsére a hónap második felében már nem voltak ilyen erős rengések és felhőtlenebbül élvezhették a gyakorlat és szabadidő minden percét. A földrengések miatt partner iskolánk két hétig zárva volt, így most nem került sor az eddig megszokott magyar ebéd megszervezésére.
Az utolsó este tutorunk és a munkahelyi vezetők búcsúvacsorát szerveztek részünkre, ahol a gyerekeknek egy emléklappal és ajándékokkal köszönték meg szorgalmas munkájukat. Minden tanuló nagy dicséretet kapott.
A tanulók valamennyien nagyon hálásak voltak, hogy részesei lehettek ennek a programnak, s sírva búcsúztak olasz főnökeiktől, kollégáiktól, akikkel azóta is tartják a kapcsolatot. Többen szeretnének vissza menni dolgozni.
Az egy hónap alatt nem csak szakmailag fejlődtek a gyerekek, hanem személyiségük is nagy változáson ment át. Mivel a csoportban csak két nagykorú, önálló élethez szokott tanuló volt, a többieknek eleinte bizony gondot okozott, hogy nincs ott az édesanyjuk, aki bevásárol, megfőz, elmosogat, elpakol, kitakarít, ellátja őket tiszta ruhával és beosztja a pénzt. Több vonatkozásban igyekeztem pótolni a szülői szerepet, ugyanakkor önállóságra is szoktatni őket. Rengeteget beszélgettünk, megosztották velem személyes és családi gondjaikat is. Bizalommal fordultak hozzám, ami számomra is nagyon fontos volt. Az elválás miatt kicsit szomorúan, de pozitív tapasztalatokkal, felejthetetlen élményekkel és összekovácsolódott csapatként tértünk haza.
Gyöngyös, 2016.11.30.
Nádudvari Klára
Prezentáció, Erasmus+ 2016. évi beszámoló
- Nyolc főből álló csoportunknak abban a szerencsében volt része, hogy 2016. október 22-től november 18-ig az olaszországi Rietiben tölthette négyhetes szakmai gyakorlatát.
- A felkészítések alkalmával sok információt megtudtunk az országról, tanultuk az olasz nyelvet, elmélyítettük szakmai tudásunkat, s csiszolódtunk egymáshoz.
- Október 22-én lelkesedéssel és nagy bőröndökkel felszerelkezve indultunk útnak. Csapatunk sok tagja még nem ült repülőn, így nagy izgalommal vártuk, hogy a felhők fölé emelkedhessünk.
- A római repülőtéren Massimo Giraldi és Bruno Napoleone vártak bennünket, s szervezték meg a mintegy 80 kilométeres utazásunkat Rietibe, mely a 2000m magas Monte Terminillo lábánál, egy termékeny síkságon fekszik. A város lakóinak száma körülbelül 45 000. Itt található Olaszország földrajzi közepe.
- A városba érve birtokba vettük az egy hónapig otthont nyújtó, kényelmes és minden igényt kielégítő szállásainkat.
- Érkezésünk másnapján ismerkedtünk a várossal és a munkahelyekkel, majd a következő napon magunkra húztuk a munkaruháinkat és tanárnő kíséretével, félelemmel, izgalommal telve léptük át a munkahelyek küszöbét.
Dalma: Mi hárman a Bar, Pasticceria e Gelateria Napóleone nevű vendéglátóipari egységben dolgoztunk. Ez a város legjobb és legnépszerűbb cukrászdája, bárja és fagyizója. Igazi családi vállalkozás. Az itt dolgozó családtagok közül 2 cukrász lovagi rangnak, s nagy köztiszteletnek örvend. Az országos versenyek sikeres résztvevői is.
Mikor megtudtam hogy Brunonál fogok dolgozni kicsit izgultam, mivel tudtam hogy nagyon jó kapcsolata van az iskolánkkal és nem szerettem volna csalódást okozni. Fantasztikus a kinti élet és a cukrászda ahol dolgoztam. Nagyon sok embert megismertem és a mai napig tartom a velük a kapcsolatot. Annyira közvetlenek voltak velünk hogy még mi sem hittük el. Rengeteg tapasztalatot szereztem a kint létem során amit hasznosítani is tudok majd az elkövetkező időkben.
Pincérként hol a süteményes, hol az italos pultba osztottak. Gyorsan meg kellett tanulnom a leggyakrabban fogyasztott sütemények nevét és felszolgálási módját. Az italos pultban üdítőket, röviditalokat, koktélokat és kávéféléket szolgáltunk fel. Minden nap óriási volt a forgalom, nagy volt a pörgés, mégsem volt soha senki ideges. Nagy élmény volt számomra igazi olasz kávékat, cappuccinokat készíteni és dekorálni. Megtanultam, hogy az aperitivekhez mindenféle falatkákat készítenek egy tálcára, s úgy viszik ki az asztalokhoz. Ha időm engedte belátogattam a cukrászműhelybe, mert kedvet kaptam ehhez a szakmához is.
- A két cukrász lány gyorsan megismerkedett az üzemben használt gépekkel: pl. nyújtógép, csokoládétemperáló, érintőképernyős sütő, kemence, dagasztógép, elektromos habverő. Reggelente péksüteményeket és szendvicseket készítettek, majd következtek az aprósütemények, mignonok és szebbnél szebb torták. Megtanulták elkészíteni a „fave dei morti”-t, mely kizárólag a halottak napjára készülő sütemény, valamint a karácsonyi „panettone” elkészítési fortélyaiba is betekintést nyerhettek .
Több alkalommal szállítottunk süteményeket és szendvicseket kihelyezett rendezvényekre is.
- Dani: Én a Gran Caffé Quattro Stagioni nevű kávézóban dolgoztam, mely a város főterén található. Ez egy nagyon jó hangulatú, családias hely, mely minden korosztály számára ideális. Kínálatát tekintve sokoldalú, hiszen a kávé és kávékülönlegességek mellett, alkoholos italokat, teákat, péksütéményeket, szendvicseket, sőt alkalmanként főtt ételeket is felszolgálnak. Nagyon sokat tanultam az ott dolgozó kollégáktól, akik rendkívül segítőkészek és kedvesek voltak. Megismertem a törzsvendégek szokásait, s nem csak a pultnál, hanem az asztaloknál is részt vettem a felszolgálásban.
- Norbi: Én A La Piazetta nevű étteremben dolgoztam szakácsként. Az étterem a város központjától 3 percre található. Viszonylag kicsi, de jól felszerelt konyhája és több külön helyiségből álló éttermi része van. Összesen körülbelül 100 fő befogadására képes. A tulajdonos, Felice a főszakács. Az ő családtagjai is az étterem alkalmazottai. Nekünk többnyire az esti műszakban kellett dolgozni, ami azt jelentette, hogy ilyenkor éjfél után kerültünk ágyba. Tanárnő minden éjjel kísért bennünket. Bár fárasztó volt a munka, de nagyon hálás vagyok amiért kijuthattam Olaszországba, s elsajátíthattam sok eredeti olasz étel elkészítési módját.
Cinti (Nagy): Én pincérként dolgoztam ugyanebben az étteremben. Már a második munkanapon belecsöppentünk egy teltházas rendezvénybe, melyen a város polgármestere is jelen volt. Így nem volt sok idő a helyi szokások feltérképezésére. Rögtön megbíztak a felszolgálással, lerámolással, kávéztatással. Nagyon jól esett, hogy pár nap után teljesen kollégának tekintettek. Norbival teljes jogú dolgozóként részt vettünk az étterem minden munkafolyamatában. Mivel alig volt 1-2 este, mikor nem nagyon volt vendég, így unatkozni nem volt időnk. A munkaidőnk mindig jókedvűen telt, így örömmel jártunk dolgozni.
- Dominik: Én és Alex a San Francesco nevű étteremben dolgoztunk. Ez is a város központjában található. Befogadóképessége 50-60 fő. Ez a hangulatos kis étterem is családi vállalkozásként üzemel, s legfontosabb jellemzője, hogy a desszertek kivételével minden fogás alapanyaga a tengerből érkezik. Így volt alkalmunk megtanulni a különféle kagylók, rákok, tintahalak, kisebb és nagyobb méretű tengeri halak elkészítését, az ételek dekorálását és szervírozását. A szakmai tapasztalatok, és fejlődés mellett talán az volt a legnagyobb élményünk, hogy az első naptól kezdve családtagnak tekintettek bennünket. Együtt étkeztünk, dolgoztunk, pihentünk, ha volt pár percnyi szabadidő. Nem telt el nap tréfa nélkül. Az első napokban megtanították hogyan tudok pontosan, hiba nélkül szervírozni, kávét készíteni. A főzési technikákból is sikerült ellesnem néhány módszert. Nagyon jól éreztük magunkat a munkában.
- Dalma: Az idei projekt témája az ételek és italok dekorálása és szervírozása volt. A következő pár dián ezeket szeretnénk bemutatni.
Norbi: Az olasz konyhaművészet az egyik legismertebb és legnépszerűbb a világon. A fogások elkészítése nem igényel bonyolult konyhatechnológiai ismereteket, nincs szükség különleges alapanyagokra. Nélkülözhetetlen viszont az olíva olaj, a paradicsom, a durva tengeri só, fekete bors, a bazsalikom, a rozmaring és más zöldfűszerek no és az elmaradhatatlan parmezán sajt.
Először pár hideg és meleg előétel látható a képeken,
- majd következnek a tésztafélék, köretek, s néhány pizza. Az olaszok leves helyett tésztát, vagy rizottót fogyasztanak.
- A főétel mindig valamilyen hús többnyire párolt zöldségfélével vagy friss salátával.
- A teljes menüsorból nem maradhatnak el a csábító desszertek,
- a kávé, s a záró, emésztést serkentő röviditalok sem.
A különböző fogásokat az alapanyagok valamelyikével teszik még ínycsiklandozóbbá. Legtöbbször bors, balzsamecet, apróra vágott petrezselyem, olíva olaj, paradicsom, salátalevél, s az elmaradhatatlan citrom a díszítő elem. A desszerteket különböző öntetekkel, cukorral és friss gyümölccsel díszítik. A kávékat, cappuccinokat kakaóporral, fahéjjal és csodás tejhabba rajzolt alakzatokkal teszik vonzóvá.
- Néhány szó a szabadidőnkről, melyben nem bővelkedtünk. Mivel önellátósok voltunk, így a munkaidő előtt vagy után be kellett vásárolnunk és elkészíteni az aznapi ételünket. Főztünk, mostunk, takarítottunk. Nem kis erőfeszítésbe került a munkanaplók írására rávenni magunkat. Ha mindezek mellett még maradt időnk, akkor ismerkedtünk a várossal. Bejártuk minden zegét-zugát. Ellátogattunk a közeli gyógyforráshoz, meglátogattuk a helyi tejüzemet és november elsején a helyi temetőben emlékeztünk elhunyt rokonainkra, ismerőseinkre.
- Két alkalommal ellátogattunk Rómába és a Vatikánba, ahol volt alkalmunk saját szemünkkel látni a világhírű nevezetességeket, műalkotásokat.
- Azt is megtapasztaltuk, hogy sajnos minden jónak vége szakad egyszer. Bár nagyon hiányoztak az itthoniak, mégsem nagy lelkesedéssel vettünk búcsút a kollégáktól és kinti mentorainktól, akik mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Utolsó este egy jó hangulatú vacsora keretében köszöntük meg nekik ezt a csodás egy hónapot.
- Dalma: Szeretnénk megköszönni mindenkinek, akinek része volt abban, hogy az olasz csapat tagjai lehessünk és egy életre szóló élményeket szerezzünk. Végül nagy köszönetet szeretnénk mondani Tanárnőnek. Valószínűleg mindenki tudja, hogy elég zűrzavaros és megrengető volt néhány nap az életünkben a földrengések miatt. Nagyon sokat jelentett nekünk ahogyan Klára Tanárnő összetartotta az egész csapatot és anyukánk helyett anyukánk volt.
- GRAZIE MILLE!
PARTNEREINK:
