Kísérőtanári beszámoló
Pádár Tünde
Erasmus+ Savonlinna
2015 augusztus 17- szeptember 13
Korábban már volt alkalmam két hétig kísérőtanári feladatokat ellátni Savonlinnában, akkor négy nagykorú fiú gyakorlatát segítve. Örültem, hogy újra ezt a feladatot kaptam, hiszen angol nyelvtanárként szívesen használja az ember külföldi munkavégzésben is a szakját. Az iskolánk Erasmus+ partnerkapcsolatai közül Savonlinnában nyílik erre a legnagyobb lehetőség, hiszen a finnek kiválóan beszélnek angolul, ami a kommunikációt és dokumentációt megkönnyíti. Sokat számított a program gördülékeny lebonyolítása szempontjából, hogy az előző utazás alkalmával megismertem a kapcsolattartót (Anne-Mari Behm), aki már hosszú ideje irányítja a nemzetközi programokat. A főszakács Tuomas és pincéroktató Helena sem voltak ismeretlenek számomra. Tisztában voltam az iskola és a szállás adottságaival és megközelíthetőségével.
Ezen ismereteimre alapozva kezdtem meg a kiválasztott pályázók felkészítését. A csoport összetétele az első körben kiválasztottakhoz képest változott, mert volt olyan tanuló, aki a tanulmányi eredménye miatt visszalépett illetve olyan is, aki a kilencedik évfolyam befejezése után nem érzett elég bátorságot és biztos szakmai alapot a kiutazáshoz. A szálláson való elhelyezés miatt a nemek arányát és a korukat is figyelembe kellett venni, hogy a csoportösszetartó erő egy hónapig működjön. Nem hátrány, ha két tanuló már ismeri egymást, így lehet számítani arra, hogy jól kijönnek. A felkészítésen minden alkalommal részt vett minden tanuló Fazekas Petra 10. B osztályos, Hornyák Rebeka 10. V/1, Bubenkó Fanni 11. B és Várkonyi Tamara szintén a 11.B-ből. Az egykorú tanulók elszállásolva is együtt lettek. A felkészítés elemei magukban foglalták a kulturális és ország ismereteket. Külön tanulmányoztuk Finnország gasztronómiáját és a főváros illetve Savonlinna látnivalóit. Ízelítőt kaptak a tanulók a finn szakmai szókincsből és a mindennapi kommunikációban használhatóból. Angolból mind a kommunikációs, mind a szakmai részre nagy hangsúlyt fektettünk. Az angol nyelvű receptek tanulmányozása sokat segített, különösen a szakközepes osztályba járó tanulóknak. Az adott órakeret elegendő az alapok tisztázására, de arra nem, hogy valaki folyékonyan beszéljen, ha kiinduláskor gyengébb tudással rendelkezik. A szakmai tanulók csak heti három órában tanulnak angolt, melyből kettő szakmai óra, a szakközepesek pedig négyben. Ez meglátszik a tudáskülönbségben is.
A felkészítés előtt leegyeztettem a kiutazás időpontját a fogadó féllel, szállást foglaltattam és miután a projektkoordinátor repülőjegyeket nézett Helsinkibe, én leellenőriztem a neten, hogy milyen lehetőségünk van a fővárosból való továbbutazásra. Az adott napon a repülőgép érkezésének időpontjához csak a vonat állt rendelkezésre. Korábban is ezt használtam, ezért nem volt idegen számomra. Nagyon hosszú volt az út, hiszen Savonlinna több, mint 300 km Helsinkitől és a négyórás vonatút alatt még egy átszállásra is sor került az Intercity-ről egy regionális kis vonatra. A rengeteg csomaggal ez nem olyan egyszerű művelet, de elég a rendelkezésre álló idő. A transzfert Budapestre a reptérre az iskolánk szervezte. Savonlinnában már várt minket az állomáson a külföldi kapcsolattartó és a szállásra fuvarozott. Elfoglaltuk a szálláshelyünket, ami az első éjszaka még mindenkinek nagyon idegen volt. Volt olyan tanuló, akinél ekkor volt a legnagyobb a honvágy, mert tudatosult benne, hogy 15 évesen az otthonától nagyon messzire került, idegen városban van és számára idegenek fogadták a vonatállomáson, korábban pedig nem volt külföldön. Később miután megismerték a környezetüket, telt az idő és minden megszokottá vált.
Az első napunkon értünk jöttek a diákszállóba kisbusszal és elvittek a Capusnak nevezett részre, amely az iskola legtöbb épületét magában foglalja. Itt található a Vipunen, Artemia és Like nevű iskola, de a mi gyakorlati helyünk a Paviljonki étterem és a Humania, ahol az egészségügyé a szerep a város más részén helyezkedik el. A dokumentációk intézése után bemutatót tartottak az iskoláról és Savonlinnáról. Mindenki kapott mappát és várostérképet. Miután megebédeltünk átvittek a Paviljonkiba, megmutatták a gyakorlati helyünket, bemutatkoztak az oktatók és elhangzott a másnapi munkabeosztás. Délután bevásároltuk a szállásban szükséges háztartási és élelmiszereket. Véleményem szerint a fogadó fél minden szükséges információval ellátott minket a program kezdetén.
Az első három munkanapot a tanulókkal töltöttem a gyakorlatukat a háttérből figyelve és segítve. Így én is rengeteg dolgot megtudtam a szakmai képzésükről és gasztronómiájukról. Az étteremben svédasztalos étkeztetés folyik, ahol a vendégek 13 euróért előételt, főételt és desszertet fogyaszthatnak. A tanulóink az önkiszolgáló pultra kerülő előételek közül gyakran készítettek tésztasalátát, coleslav salátát, gyümölcs, cékla és vegyes salátát illetve hideg borsos sertéssültet. Mivel Savonlinna tóvidéken található, bővelkedik halakban, az erdőkben pedig gomba és áfonya szedhető, amit előszeretettel fogyasztanak a finnek. A főétel gyakran készült lazacból vagy törpemarénából aprított kaporban megforgatott egészben megfőzött burgonya körettel vagy párolt zöldséggel. A húsgombócokhoz vagy rénszarvas pörkölthöz áfonyaszósz illett. Desszertként erdei bogyókkal díszített pitéket szolgáltak fel leginkább. A tanulóink ilyen ételek készítésében kaptak teljes vagy részfeladatot. A finnek leves fogyasztó nép, tehát főztek halleveseket, zöldségkrém levest, borsólevest és borscslevest céklából. A tanulók a finn töltött káposztát is megkóstolhatták. Megtanulhatták, hogy a bogyós növényeknek mennyi fajtája létezik és milyen széleskörű a felhasználásuk a levesek, lekvárok, joghurtok, szószok, piték és gyümölcslevek terén. A gombákból az általunk ismertekből a kucsmagombát, vargányát és rókagombát részesítették előnyben. Lehetetlen felsorolni mennyiféle ételt készítettek és kóstolhattak a tanulóink ilyen hosszú idő alatt, az azonban bizonyos, hogy feledhetetlen gasztronómiai tapasztalatban volt részük.
Az oktatókat kérdezve megtudtam, hogy a szakmai képzés 3 éves, mely végén szakmai bizonyítványt szereznek a tanulók. A képzésnek vannak elméleti és gyakorlati részei, de a hangsúlyt a gyakorlatra helyezik. A tanulók csak akkor szerezhetik meg a bizonyítványt, ha minimum hat hónap gyakorlattal rendelkeznek a választott területen. Az első két héten a tanulók reggel 9-től délután 3-ig dolgoztak, majd a program második felében 8-tól 2-ig. Különböző területekre osztották be őket, úgymint hideg előétel készítő, meleg főétel készítő és pékség terület. Hetente ez a beosztás változott és mindenki mindenhol kipróbálhatta magát. Végül pedig teljesen egyedül kellett dolgozni az adott recepttel. Természetesen a finn tanulótársak mindenben segítettek. A pincér kezdetben olyan feladatokat végzett, mint az önkiszolgálópultra az elő és főételek, desszertek és kávé pakolása valamint az étkezés végén az evőeszközök lerámolása illetve a vendégeknek házi sör és víz töltése. Később a pénztárgép használatát is megtanították vele. A harmadik héttől a főételt tányéron kellett a vendégek asztalánál felszolgálnia.
A második héttől önállóan dolgoztak, de elkísértem őket a munkahelyre és elsétáltam értük. Lassan kialakítottam, hogy a napi bevásárlásban önállósodjanak. Vezettük a munkanaplókat és a közös fogalmazás témánkat is kidolgoztuk. A tanulók, különösen, hogy nagyrészt kiskorúak voltak minden dokumentációs feladatban nagyon igényelték a segítségemet. Gyakoroltattam velük a tájékozódást a városban. Közösen végeztük otthon a házimunkát, de a nagyobb része a tanulók életkora és tapasztalatlansága miatt rám hárult. Szívesebben készítettek maguknak vacsorát például, mint mostak. Igaz, hogy a finn nyelvű kollégiumi mosó és szárítógépek használatához valóban szükséges volt egy felnőtt szerepe.
A második héttől számomra az iskola másféle tevékenységeket nyújtott. Igényelték, hogy több alkalommal tartsak előadást az iskolánkról, városunkról és országunkról, mely kérésnek szívesen eleget tettem. Egy ilyen tájékoztatót hallva lehet, hogy a finn diákok is kedvet kapnak és szívesebben adnak be pályázatot Magyarországra Erasmus+ programra. Később az ide kapcsolatépítési céllal érkező dán általános iskolai tanárok programját követtem. Velük együtt lehetőségem volt az intézmény minden részét meglátogatni. Általános iskolát és óvodát is láttam. Most már elmondhatom, hogy részletesen ismerem az itt folyó képzést, melyről szeretnék bővebben írni. A több iskolát összefogó intézményrendszer neve a SAMI, mely a 36.000 lakosú Savonlinna város különböző részein található. A város Finnországban a Saima tóvidék közepén, Helsinkitől 330 km-re található. Itt a megélhetési források a turizmus, faipar és mechanika. Az intézménybe 2000 tanuló jár, melynek kétharmada fiatal 16-19 éves alap szakképzettségért tanul. Az egyharmadot felnőtt tanulók teszik ki, akik vagy alap képzettségért vagy speciális szakmai bizonyítvány megszerzéséért tanulnak. A legtöbb tanuló a környező falvakból jár, de vannak tanulók egész Finnország területéről. Az oktatók száma 300 fő. A különböző területek és szakmák száma olyan sok, hogy felsorolni is nehéz. Alapvetően a kulturális és művészeti oktatásnak az Artemia épülete ad otthont, a technológia-kommunikáció, természeti erőforrások és közlekedést a Vipunen fogja össze, az egészség és sporttal a Humania foglalkozik, a turizmus és vendéglátás a Paviljonki míg az üzleti adminisztráció és természettudományok világába a Like vezeti be a tanulókat. Az alap szakmai képzettségek a következők lehetnek: autószerelő, sofőr, elektronikai összeszerelő, halász, kozmetikus, ápoló, turizmus szervező, eladó, könyvelő, erdőgép kezelő, villanyszerelő és ács. Valószínűleg nem sikerült felsorolnom mindet, de egy házat megrendelésre biztos, hogy föl tudnak építeni együttműködve. A megrendelő megveszi az alapanyagot és készítik a házát egy adott helyen az oktató irányításával a tanulók. Ez a workshop jellegű képzés.
Feladataim közé tartozott az előbbieken említetteken kívül a tanulók szabadidejének szervezése és a dokumentációk intézése. A kinti mentorral a kapcsolatot folyamatosan tartottam. Segítséget kaptam tőle a vissza útra szóló jegyek megvásárlásában is. A fogadó fél is ajánlott programokat és én is megfogalmaztam kéréseket. Két egész napos erdei program teljesen az ő szervezésükben zajlott. Mindkét napot egy Varpala nevű helyen töltöttük, ahol halászokat oktatnak. Az első alkalommal a turisztikai osztály tanulói tanítottak bennünket horgászni, evezni és az általuk tábortűznél főzött darálthúslevest fogyasztottuk karéliai piroggal. Ebéd után játékos feladatok következtek. A második erdei programnál ugyanazok a tanulók fogadtak, de kiegészült a csapat Kimmo és Sato szakácsoktatók tanulóival. Reggel kávéval vártak, a tábortűznél és már készült az orosz palacsinta a bilni. Halból, tejfölből és fűszernövényekből keverték hozzá a tölteléket. Ezután újra olyan játékos feladatok következtek, mint a geocatching, kötélhúzás és darts. Az úgynevezett ünnepi ebéd vadkacsacomb volt főtt árpakörettel, zöldséggel, varjútövis bogyóval és zuzmóval, amit lekváros- áfonyás vaníliaöntetes desszert követett. Végül egy rövid túrával zárult a program. Nagyon hálásak vagyunk a remek programok szervezésért. Éreztük is, de hangoztatták is, hogy milyen fontos nekik ez a hosszú ideje fennálló kapcsolat a magyar féllel. Különösen értékesnek tartják többek között azért is, mert nem egyirányú a folyamat, hanem mindkét fél küld tanulókat. Az első hétvégénken elvittem a tanulókat a halászati múzeumba, később az Olavinlinna várra is sor került. A hétvégénken rendelkezésre álló időben elvittem a tanulókat Kerimäkibe, ahol a világ legnagyobb fatemploma található, majd egy másik hétvégén Lappeenrantára, ahol az erődrendszert, ortodox fatemplomot és karéliai múzeumot tekintettük meg. Nincsenek műemlékben gazdag városok a környéken, de a tanulók rájöttek, hogy a természeti értékekben és egyszerűségben is nagy érték rejlik. Kipróbáltuk a finn szaunát és a Punkaharju nevű helyre is eljutottunk, ahol nagyon gazdag tárlatú erdészeti múzeum található.
Két alkalommal mentünk hajókirándulásra az augusztusi időszakban, melyben lehetőség nyílt egy Savonlinna körüli hajóútra és egy 90 perces hajózásra a szigetek közt. Azt gondolom, hogy ezek a nyárias időben kellemes időtöltést nyújtottak és a tanulók teljesebb képet kaptak a Saimaa tóvidékről. Hazafelé pedig még várt rájuk egy kis ízelítő Helsinki látnivalóiból.
A program zárásaként értékelték a tanulók munkáját és megkapták az europass bizonyítványokat, amely a későbbi elhelyezkedés szempontjából nagy jelentőséggel bírhat. Azt gondolom, hogy a program beváltotta a hozzáfűzött reményeket, hiszen a tanulók külföldi barátokat, ismerősöket szerezhettek, gyakorolhatták az angol nyelvet, elsajátíthattak alap finn szókincset, szakmai fogásokat tanultak és a szabadidős programokban kulturális élménnyel is gazdagodtak. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember külföldön kipróbálja szakmai tudását. A támogatásnak köszönhetően nagy élményben volt részük, melyet önerőből nem tudtak volna finanszírozni.
PARTNEREINK:
