November 13-át az Országgyűlés 2011-ben a magyar nelv napjává nyilvánította, lehetővé téve, hogy évente egyszer a közfigyelem a magyar nyelvre, kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapjára irányuljon. Iskolánk is csatlakozott a bejelentéshez.

„Nyelvében él a nemzet.”

(Széchenyi István)

A magyar nyelv napjáról megemlékezve izgalmas és érdekes könyvtári órák zajlottak az elmúlt napokban, amelyeken 11 osztály vett részt.

Első nyelvemlékeinket nézegetve igazolódott, hogy év távlatából – ha nem is könnyen – de tudjuk olvasni és értelmezni ezeket a középkori szövegeket. A Vizsolyi Bibliát lapozgatva pedig megbeszéltük, hogyan készültek az első nyomatatott könyvek.

Sok nevetésre adtak okot a nyelvújítás korából megmaradt vagy éppen nem elfogadott szavakkal egybekötött játékaink.

A palóc sarokban lakóhelyünk és a környék tárgyi és nyelvi emlékeivel ismerkedhettek a tanulók. Jó volt látni, hogy néhányan egészen otthonosan mozognak ebben a közegben, és a többiek is szívesen hallgatták az ő családi, többgenerációs kis történeteiket.

Szintén vidámra sikeredett a palóc szavak felelevenítése. Kiderült például, hogy a nindzsának van-e findzsája, és hogy a ’girind’ a Mátra gepárdja…

Olyan csoport is akadt, aki a régi népdalok, nóták láttán jókedvű, ’végetnemérős’ énekléssel ajándékozta meg a hallgatóságot, de olyan is, aki még-még-még több szókincsbővítő rejtvényt akart.

Búcsúzóul minden osztály, a nyelvújítók bőrébe bújva írta fel azokat a szavakat, amelyeket a mai diákok alkottak és használnak. Meglátjuk, kiállják-e az idő próbáját…