Személyes adatok
Név: Makláriné Baksa Anita
Cím: 3281 Karácsond, Szabadság út, 2.
Születési hely/idő: Barkaszó (Ukrajna), 1964.10.10.
Intézményi adatok
Küldő intézmény neve: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Középiskola
Kontakt személy: Makláriné Baksa Anita
Fogadó intézmény neve: Zespól Szkól Gastronomicznych Nr 2 im prof Odona Bujwida
Kontakt személy: Bogumila Korn
Fogadó gyakorlati intézmény típusa: West Bestern Hotel Q****
Negyedik alkalommal kísértem diákokat Lengyelországba szakmai gyakorlatra, így semmilyen izgalom nem volt bennem az induláskor. Annál is inkább, mert az utazást megelőzően, a kiválasztásnál és felkészítésnél nagyobb hangsúlyt helyeztem arra, hogy elbeszélgessek az osztályfőnökökkel, szakmai- és nyelvtanárokkal. Szerencsémre hármat tanítok a kiválasztott tanulókból, így nem olyan sok információt kellett begyűjtenek róluk. Órák után az iskolában maradtunk, így egy szabadabb közegben tudtunk beszélgetni olyan dolgokról, mint a család, a barátok, az utazás és más. A tanulók nyitottabbak voltak mindenre, sőt a vártnál több kérdést tettek fel, úgy éreztem mindent tudni akarnak, ami kint vár majd rájuk. Ez egyrészt jó volt, mert láttam a fokozott érdeklődést az utazás iránt, ugyanakkor olyan dolgokat is megtudtunk beszélni, ami kimondottan a fiatalokat érdekelte: kirándulások és a hétvégi programok, uszodalehetőség, stb.
A csoportomban négy lány volt, Batki Boglárka, Farkas Martina és Danka Emese Mónika a 10V3-ból, szakácsok mind a hárma és Boros Patrícia a 10V2-ből, aki curász. A gyerekek 15 és 16 év közötti korúak voltak, illetve Farkas Martina alig múlt 18.
Minden kísérő tanártól, akik már több éve kísértek diákokat külföldre azt hallottam, hogy sokkal nehezebb a kiskorúakkal, mert még nagyon „anyásak”, igénylik a törődést, gondoskodást, nem önállóak. Az első felkészítő foglalkozáson erről beszéltünk. Mivel egy többmilliós városba készültünk, ahol turisták milliói fordulnak meg évente, és a gyakorlati helyük egy a Krakkói Kongresszusi Központ négycsillagos szállodája lett, ahol Japántól Norvégiáig több száz vendég van naponta, elmondtam, hogy szükségük lesz a talpraesettségükre, a nyelvtudásukra és persze a kollégák iránti tiszteletre. Kellemesen kellett csalódnom, mikor néhány nap ott tartózkodás után a Hotel séfje közölte, hogy a tanulóink, ügyesek, szorgalmasak, szófogadóak és szeretnék a következő héten a szakácsokat már komoly feladatokkal megbízni. Dicsérő szavai simogatták a lelkem, ugyanakkor tele voltam kétségekkel, hogy a lányok el tudja-e majd látni a rábízott feladatokat. A szálloda mentorai azonban bíztak a gyerekekben és minden feladatot elvégeztek hibátlanul. Sőt! Két ízben is előfordult, hogy hétvégére, amikor a legtöbb szállóvendég volta hotelben, elkérték a gyerekeket segíteni a főzésben, helyette hét közben kaptak két szabadnapot.
A tanulók beosztása két műszakban zajlott, a sok megszálló vendég miatt. Velünk párhuzamosan Finnországból érkezett Erasmus+-os diákok is ott voltak, szintén szakácsok. Egy szállodában volt a szállásunk is. Ők csak az angol nyelvet beszélték, így jó volt, hogy a diákjaink gyakorolhatták velük az angol nyelvet nem csak a munkahelyen, hanem odahaza a szállásunkon is.
Mikor az esti megbeszéléseket tartottuk, illetve a Munkanaplót írtuk mindig feltettem a kérdést: ma mit tanultál, ma mi volta, ami szerinted nem úgy sikerült, ahogy a mentor kérte, többnyire azt a választ kaptam, hogy nagyon sokat tanultak és a mentor mindig ott volta, ha valamiben elakadtak. A szálloda teljes személyzete figyelt a négy magyar diákra, még a pincérek is segítettek a gyerekeknek, pedig nekik nem lett volna feladatuk, és ahogy később a szálloda menedzsere elmondta nekem, mindezt azért, mert jó diák módjára a tanulóink, még azt a feladatot is elvégezték, amit nem kelletett volna. Büszkén hallgattam, hogy a magyar szakács diákokra bármit rábízhattak, semmit nem rontottak el. Szorgalmasak, szófogadóak és intelligensek voltak. A lengyel mentorok ezt minden nap megköszönték, ami furcsa volt a tanulóknak. „Megköszönték nap végén a munkánkat” – mondták a diákok nagyon boldogan.
A tanulók elmondása szerint a szakmai gyakorlaton sokat fejlődött az idegen nyelvtudásuk. Farkas martina például úgy nyilatkozott, hogy az egy hónap alatt többet tanult szakmai idegen nyelv kommunikációból, mint az otthoni nyelvórán. A szállodában a munkanyelv az angol volt, a konyhán a szakácsok az angolt használták, míg a kisegítő személyzet csak a lengyelt. Humorosan telt szinte minden esténk, hiszen a Munkanaplók írása, a gyűjtött receptekből a szavak kiírása sok vidám helyzetet hozott. Egyébként is a humor az végig kísérte az egész hónapunkat, hiszen sokat tréfálkoztak a gyerekek és így nagyon hamar eltelt a kint tartózkodási idő.
Szállásunk ismét a Korona Hotel***-ben volt, ahol már nagyon jól ismert a vezetőség és a személyzet. A magyar diákokat itt is megkedvelték korán, elsősorban azzal, hogy a szobáikat rendben tartották, reggel indulás előtt mindig bevetették az ágyakat, elrakták a holmikat a szekrényekbe.
Az étkezéssel az első időkben voltak némi problémák. A tanulók a fűszeres ételekhez vannak szokva, míg Krakkóban sem a kenyér, sem a piros paprika nem szerepel a menüben. Hetente egyszer a Balaton nevű magyar étteremben étkeztünk és magyaros ételeket kértünk. Érdekes megjegyezni, hogy a személyzetből ugyan senki sem beszélt magyarul, de a magyaros íz-világ az ételekben jelen volt.
Külön hangsúlyt fektettünk a témánk megfigyeléseire, amely idén a Szervírozás és dekorálás az európai vendéglátásban címet viseli. A tanulók jelen voltak a konyhában az ételek dekorálásánál, meg tanultak zöldségeket és gyümölcsöket faragni. Érdekességként jegyezték fel az egyik megfigyelésnél, hogy a zöld petrezselyem helyett, inkább zöld kaporral díszítik a tányérokat, és ami nem jellemző Magyarországra, pirospaprikával szórják meg a tányér szélét. Mivel az étkezésünk is különböző éttermekben zajlott, azt is megfigyelték, hogy a terítés éttermenként változó volt, ami elsősorban a szalvéták elhelyezésénél illetve az evőeszközök helyénél volt feltűnő.
Hétvégenként, amikor a diákok nem dolgoztak, illetve szabadnapot kaptak kirándulni vittem őket Krakkó nevezetes helyeit bemutatva. Számtalan múzeumba eljutottunk, emellett Auschwitz-Birkenauba is kirándultunk. Partner-iskolánkba én egy idegen nyelv-órát látogattam meg, a diákokkal pedig egy szakács gyakorlati és egy szakács elméleti órán ültünk. Az utóbbin a staropolski, vagyis a régi lengyel recepteket vették át a tanulók, ami azért volt érdekes a számunkra, mert a Báthory István magyar-lengyel király udvarából tanult vadhúsételek, mint a vaddisznópörkölt a magyar konyhában is jelen van.
Utolsó nap összegeztük a hónap eseményeit, mindenki elmondta mit adott nekik ez a hónap. Martina és Emese úgy nyilatkozott, hogy sokkal magabiztosabb lett, nyitottabb, Boglárka a munkahelyi atmoszférát és a belé vetett bizalmat említette, hogy így sokkal bátrabban vállalhat el feladatokat. Elfogadóbb lett mások iránt, barátságosabb. Patrícia a bizalmat, a finn diákokkal szembeni kommunikálást húzta alá. Minden diák örült, amikor megdicsérték, hogy mindig mosolyognak, hogy minden feladathoz kíváncsian, érdeklődve álltak hozzá.
Persze az első héten minden diáktól azt hallottam, hogy honvágya van, hiányoznak az otthoni szerettei. De utolsó héten már annyira beilleszkedtek a város életébe, a munkahelyi tempóba, hogy a végén már azon sóhajtoztak: de jó lenne még pár napig maradni…
PARTNEREINK:
